[ Pobierz całość w formacie PDF ]
több van benne alázatos tiszteletnél. Énjének kinyilatkoztatása
fölemelte, kicsíráztatta lelkében magvait a lázadásnak, amelyet
egyszerre kell szítanom és érQvel féken tartanom. Félelemmel
vegyes tisztelete nem változott irányomban, de már némi
komorság, egy új gyanú színezi& Óvatosnak kell lennem.
Figyelembe véve az eszét, ugyanolyan könnyen rám támadhat,
mint rád is, kicsi Ailée-m, és ebben a tekintetben ti ketten
jobban hasonlítotok egymásra, mint sejtenéd. Isabelle kés,
amelyet okos ravaszsággal kell kezelnem. Bár elég torz a lelke
ahhoz, hogy örömmel fogadja eddigi ármánykodásom finom
megaláztatásait, neveltetésének gyökere erQs benne, büszkesége
konok.
Be kell látnod, Juliette, hogy ez megváltoztatja a köztünk
lévQ viszonyt. Nem szabad, hogy lássák: kivételezem veled.
MindkettQnk feje porba hullhat. Megfontoltnak kell lennem,
különben a terveim semmivé foszlanak. Azért be kell vallanom,
hogy gyötör a fájdalom miattad. Talán ha már túl leszünk
mindenen& Most azonban túlságosan nagy a kockázat. Nincs
már fegyvered velem szemben, hiába akarnád használni. A
szónak, amely dadogva körbesuttogja a kápolnát, minden
nekem szánt vádaskodásodat el kell némítania. Tudod ezt te is;
látom a szemeden. Ennek ellenére kínoz a gondolat, hogy
behódoljak az Arnault lánynak, még ha ez segíti is a terveimet.
A tekintélyemet kérdQjelezte meg. És mint tudod, a
provokációnak ritkán tudok ellenállni&
EgyelQre semmi ok, hogy rásüssük nQvérünkre a
boszorkányság bélyegét. Hangom kiegyensúlyozottan és
szigorúan csengett. Tudatlanok vagytok, csak a félelmetek
vezérel benneteket. Tükrében még egy levendulás zacskó is a
sötét üzekedések eszközévé válik. Az irgalmas gesztus baljós
értelmet nyer. Ez az ostobaság megengedhetetlen.
Egy nyugtalanító pillanatig éreztem az ellenállásukat.
Clémente felkiáltott:
De hiszen itt volt a gonosz! Valaki nyilván szabadjára
engedte!
Több egyetértQ hang csatlakozott hozzá.
Igen, én éreztem!
Én is!
Hideg szél támadt&
És a tánc&
A tánc!
Igen, itt volt a gonosz! Sok-sok gonosz!
Most rögtönöztem, a hangomat zablaként használtam, hogy
visszafogjam ezt a vad és tüzesvérq kancát.
Akkor szabadultak el, amikor kinyitottuk a kriptát! Az
izzadság belefolyt a szemembe; kitöröltem, és közben attól
féltem, hogy észreveszik összeszorított öklöm kezdQdQ
remegését.
Vade retro, Satanas!
A latinnak olyan tekintélye van, amellyel a hétköznapi
nyelvek sajnos nem rendelkeznek. Kár, hogy a szükség az
anyanyelvünk használatára kényszerít bennünket, de ezek a
nQvérek végtelenül tudatlanok. Nem értik az árnyalatokat.
Ráadásul túlságosan összezavarodtak ahhoz, hogy észrevegyék
a finom különbségeket.
Figyelmezzetek a szavamra! Túlkiabáltam a morajlást.
A rontás kútján ülünk. Az egyház reformja a pokol évszázados
bástyáját fenyegeti, és a Sátán retteg az elvesztésétQl. De
viduljatok, nQvéreim! A Gonosz nem árthat a tisztaszívqeknek.
Munkájához a lélek romlottságát használja fel, de meg nem
érintheti azt, akinek erQs a hite!
Colombin atya igazat szól. Isabelle anya rám függesztette
apró, színtelen szemét. Volt valami a kifejezésében, ami nem
igazán tetszett: pillantása számítónak, szinte kihívónak tqnt.
Bölcsessége elQtt megszégyenülnek nQies félelmeink. Ereje
visszatart attól, hogy elbukjunk.
Furcsa szavak, és nem az ízlésem szerint valók. Szerettem
volna tudni, hová akar kilyukadni.
De a jámborságnak is megvannak a maga veszélyei. Az
atya ártatlansága megakadályozza, hogy tisztán lásson, hogy
világosan értsen. P nem érezte azt, amit mi éreztünk ma!
Tekintete a kápolna kapuja felé vándorolt, ahol a frissen
lesúrolt új Marie állt könyörületes fásultságban.
Rothadás ütötte fel itt a fejét folytatta. Oly mélyre ható
rothadás, hogy eddig nem mertem nyíltan megfogalmazni a
gyanúmat. De most& Lehalkította a hangját, mint egy gyerek,
aki éppen titkot árul el. Jobb tanára voltam, mint hittem, mert a
hangja tisztán hallatszott, ez a színpadi suttogás eljutott egészen
a tetQgerendákig. Most már azonban felfedhetem.
Az apácák lélegzetvisszafojtva várták a kinyilatkoztatást.
Minden Marie anyával kezdQdik. Vajon az elsQ jelenés nem
a kriptából jött-e, ahol eltemettük Qt? Vajon a jelenések,
amelyeket láttatok, nem az Q arcvonásait viselték-e? És vajon a
szellemek nem az Q nevében szóltak-e hozzánk?
A tömegbQl az egyetértés halk moraja hallatszott.
Tehát? kérdezte Isabelle.
Ez nem tetszett nekem.
Tehát mi? kérdeztem. Csak nem azt akarod mondani,
hogy Marie anya a Sátánnal szövetkezett? Hiszen ez abszurd.
Miért&
Félbeszakított engem! , és apró lábával toppantott.
Ki volt az, aki parancsot adott, hogy Marie anyát ne
megszentelt földbe temessék? kérdezte. Ki volt az, aki újra
meg újra dacolt a tekintélyemmel? Ki osztogat varázsitalokat és
talizmánokat, mint egy falusi boszorkány?
Tehát errQl van szó. Körülötte a nQvérek egymásra
pillantottak; többen a gonosz elqzésére szolgáló jelet mutatták.
Lehet talán véletlen folytatta Isabelle , hogy Marguerite
nQvér éppen azelQtt vette be egyik varázsszerét, hogy erQt vett
rajta a tánc láza? Vagy hogy Alfonsine nQvér hozzá fordult
segítségért, mielQtt vért köpött?
Elfehéredett a pillantásomtól, de nem hagyta abba.
Van egy titkos rekesz az ágya mellett. Ott tartja a
varázsszereit. Nézzétek meg magatok, ha nem hisztek nekem!
Lehajtottam a fejem. Tehát kinyilatkoztatta a függetlenségét,
és én semmit sem tehettem, hogy megakadályozzam.
Hát legyen mondtam összeszorított foggal. Kutatást
rendezünk.
8
e&
1610. augusztus 7.
LeMerle követte Isabelle-t a hálóterembe, s a háta mögött úgy
verQdtek csapatba a nQvérek, mint a tyúkok. Mindig remekül
tudta palástolni a mérgét, de most láttam a mozgásáról, hogy
dühös. Nem nézett rám. Ehelyett újra meg újra Clémente-ra
villantotta a szemét, aki arcát szerényen elfordítva Isabelle
mellett lépkedett. Vonja csak le Q a következtetéseket,
gondoltam; ami engem illet, nekem nem sok kételyem volt a
besúgó személyével kapcsolatban. Talán észrevett, amikor
tegnap este kijöttem a kapusházból; talán egyszerqen a
természet adta rosszindulata mqködött. Akárhogyan is,
megtévesztQ jámborsággal követte Isabelle anyát, aki idegesen,
de dacosan egyenesen a hálófülkém végében lévQ laza kQhöz
vezetett bennünket.
Ott van jelentette ki.
Mutasd.
Isabelle a kQhöz nyúlt, és apró, bizonytalan ujjaival
[ Pobierz całość w formacie PDF ]